A k.arc Egyesület is részt vesz a NemArt Fesztiválon. Előadásunk címe: Városi fragmentum – építészeti értekezés a Zsinagógáról és a szomszéd foghíjtelekről időben és térben.
A jobb időszakokat is látott zsinagóga és a szomszédos névtelen zöldterület a városkép egyik jellegzetes eleme. A kihasználatlan, lecsupaszított épület és az identitás nélküli, jó fekvésű közterület nagyon sok potenciált rejt magában. Hazánkban és Európában is számos sikeres, példaértékű, jól működő projekt lehet az (újra)hasznosítás és újragondolás előképe. Gondolkodjunk közösen ezen értékes helyszínek jövőjéről! Előadásunk egyfajta gondolatébresztő és figyelemfelhívás, hogy ezen városi helyszíneket méltóbb, újragondolt tartalommal és karakterrel lássuk el, külön kiemelve a zsinagóga melletti park hasznosítását.
Nem titok, hogy a területtel a jövőben intenzívebben szeretnénk foglalkozni, ennek a folyamatnak az első, nyitóeseménye lesz a NemArt fesztiválos előadásunk.
Közzétettük a tagságról, valamint az egyesületbe való belépésről szóló mintákat, tájékoztatókat. Az egyesületi aloldalon is elérhető fájlok részletesen leírják, miként lehet az egyesület tagjává válni, valamint már elérhető a belépési nyilaktozat minta is.
Szeretnénk megosztani egy nagyszerű hírt a k.arc közösségéről. Mától egy komolyabb szervezeti formában, immáron egyesületként folytatjuk tevékenységünket. Sikeresen bejegyezték ugyanis a
k.arc Építészeti és Urbanisztikai Egyesületet,
röviden a k.arc Egyesületet.
Több év gondolkodása, előkészítése előzte meg ezt, amitől azt reméljük, további új lehetőségek nyílnak meg Kalocsa építészetének gondozásában, fejlesztésében. Terveink között szerepel közösség építése, pályázati lehetőségek megragadása, kiadványok készítése és rendezvények, események szervezése is. Mindezekről alaposabb tájékoztatást fogunk adni hamarosan. Az egyesület weboldala, híreink hivatalos felülete a https://www.karckalocsa.hu/egyesulet/, amely a balra található menüsorban is látható már.
Köszönjük az eddigi támogatásokat, visszajelzéseket, kritikákat, és leginkább a hűséges követést, olvasást, érdeklődést és segítséget az eddigiek során.
Kalocsa számos módon őrzi március 15. emlékét és kapcsolódik a forradalom örökségéhez. Elég csak arra gondolni, hogy a 12 pontot nyomtató nyomdászok Kalocsán alapítottak nyomdát a szabadságharcot követően. Hasonlóan nevezetes elem a Negyvennyolcasok terén található szoborcsoport. De miért?
A szoborcsoport fotója. Forrás: Kalocsai Települési Értéktár
A Batthyány-kormány ma látható galériáját több lépcsőben állíttatta Kalocsa városa. Elsőként a miniszterelnök központi, ülő, teljes alakos szobra készült el a felette lévő ívekkel. Ezt 2008. október 6-án avatták fel. Később kerültek helyükre a miniszterek, sorban: először Szemere Bertalan belügy, Deák Ferenc igazságügyi, Kossuth Lajos pénzügyi, Széchenyi István közmunka-és közlekedésügyi. Majd az utolsó fázisban Eötvös József vallás- és közoktatási, Mészáros Lázár hadügy, Klauzál Gábor földművelési-, ipar- és kereskedelemügyi és Esterházy Pál Antal, a király személye körüli miniszter. 2010-re vált teljessé a kompozíció, mikorra a Kossuth-címer is a helyére került az ívek metszéspontja felett.
Dr. Korbonits Dezsőné Somogyi Márta néven született 1934-ben Budapesten. 1957-ben szerezte meg diplomáját a Műegyetem Építészmérnöki Karán. A hazai urbanisztika és várostervezés központi szervezeténél, a Városépítési Tudományos és Tervező Intézetnél (VÁTI) helyezkedett el, ahol munkássága alapján folyamatosan egyre magasabb beosztásba került. Így lett idővel műteremvezető, majd végül vezető tervező építész, urbanista.
Kalocsa utcáit járva sok olyan épületet találhatunk, aminek egy-egy ,,rokona”, előképe, alternatív változata is megépült – akár sokszáz kilométerrel távolabb. Városunk magyar (építészet)történelemben betöltött jelentős szerepének egyértelmű jele, hogy számtalan ilyen kapcsolatot tudunk megnevezni. Elég csak a már korábban bemutatott főszékesegyház – pesti egyetemi templom párosra gondolni. Néha pedig még egy utcán belül is találunk ilyen párhuzamosságot. Most egy újabb, hasonló, ám több évszázadot és nagyobb távolságokat lefedő viszonyrendszert mutatunk be.
Ahogy a felvezetőben is utaltunk rá, az eperföldi (vagy hivatalos nevén Szent Imre-) templom, valamint a zsámbéki kolostortemplom a maguk sajátos módján testvérépületek. Sőt, a testvériségbe még a budapesti XIII. kerületi Lehel téri templom is beletartozik. Na hogyan?
Nemrégiben mutattuk be a Kalocsa környéki közlekedési hálózatot érintő első cikkünket. Célja a város környéki különböző útvonalak, rendszerek feltérképezése és azok fejlesztési lehetőségeinek bemutatása volt. Az első cikkben a közúti közlekedésre koncentráltunk, nem lesz ez másképp most sem. Korábban azt mutattuk be, hogy miért van nagy szükség a várost elkerülő főút folytatására, valamint az új Duna-híd keleti továbbvezetésére. Utóbbit annak érdekében, hogy mélyebben fel tudja tárni a megye belső területeit és megnőjön a híd vonzáskörzete. Jelen cikkünkben ezen koncepciókat folytatjuk a vármegyei és országos területrendezési szándékokat feldolgozva, valamint saját javaslatokat megfogalmazva. Nos, folytassuk!
A tolnai / nyugati továbbvezetés
Előző cikkünk utolsó megállapítása, hogy a kiskőrös felé vezető út részleges fejlesztésével, keceli irányban, kelet felé kell továbbvezetni az 512-es számú főutat. Így az új híd keleti vonzáskörzete már jelentősen megnő, az M6-osra való ráhordási terület gyarapodik. Ugyanez a logika a Duna túloldalán, Tolna vármegyében is érvényesíthető. Már említettük, hogy a hazai dunai hídfejlesztéseket gyakran éri az a (jogos) kritika, hogy közvetlenül csak a partmenti kisebb területeket köti össze az átkelő, és nem tárja fel a belsőbb vidékeket. Amennyiben a Tomori Pál hídon átvezető főút az M6-oson túl is továbbfut, úgy a belső tolnai részeket is elérheti a híd hatása, vonzása. Ráadásul Tolna vármegyében az alföldinél kisebb falvas településhálózat, és a földrajzi adottságokból adódóan szeparáltabb, észak-déli irányultságú térségek jellemzők. Tehát egy kelet-nyugati új közlekedési csatorna fontos, hiányzó összeköttetéseket pótolna. Javaslatunk ez alapján, hogy Tengelicet elkerülve Kölesd felé folytatódjon az útvonal, és legalább az első országos főútig, a 63-asig fusson. Végeredményben egy Tolna vármegye közepétől induló, egészen a Kiskunság centrumát elérő, kelet-nyugati tengely jönne létre. Ennek az útvonalnak a felezőjében, az 51-es főúttal való metszéspontjában fekszik Kalocsa mint felértékelődő csomópont. Mindez áruszállítási, logisztikai, ipari szempontból nagy előny lenne, valamint tömegközlekedéssel is több irányból válna elérhető városunk, mely súlyponti szerepét is növelné.
A nyugati folytatás térképen ábrázolva. Az 512-es nyugat felé az M6-oson túl is fontos és hiánypótló szerepet kapna, fontos kelet-nyugati kapcsolat jönne létre. Minimum a 63-as útig érdemes a folytatásban gondolkodni.Olvasd tovább!
1984-ben készült el Kalocsa komplex, felülvizsgált rendezési és szabályozási terve. A terv a korábbi, 1965-ös és 70-es években készült hasonló tervek aktualizált, újragondolt, összedolgozott eredménye. Célja, hogy az akkoriban az ország legkiemelkedőbb műemléki városközpontjai közé emelt Kalocsa belvárosának jövőképét, szabályozási és fejlesztési céljait felvázolja. A terv annyira szerteágazó és a közelmúlt fejlesztéseire is jelentős hatással bírt, így a későbbiekben kifejezett célunk az alapos feldolgozása és bemutatása. Jelen cikkben azonban az érseki magtárral foglalkozó tematikus sorozatunk részeként az épületre vonatkozó részleteket ismertetjük.
A ’84-es rendezési terv két szinten foglalkozik a magtárral és környékével. Elsőként egy általános, teljes városközpontot érintő léptékben jelöli ki az épület lehetséges jövőjét. A városközpontként definiált terület határát a mai Martinovics, Eszperantó és Magtár utcáknál jelölték ki a tervezők, azaz a magtár e terület határán feküdt. Szembetűnő, hogy a terv a történeti előzmények és hasonló funkciók okán a magtár épületét a volt érseki lovardával kvázi egységként kezeli, a helyi termelő ágazatok bemutatótereként képzeli el. Míg a lovardában piac jellegű kirakodó terek, műhelyek, alkotóterek kapnak helyet, addig a magtár mezőgazdasági múzeumként, azaz tulajdonképpen a paprika múzeumként funkcionál.
