A Margit Malom – I. rész: a főépületek

kategóriák: ,

A Margit Malom az egyik legmeghatározóbb épített örökség Kalocsán. Városunk építészetét dominálja az érseki székváros jelleg, tehát elsősorban az egyházhoz köthető építkezések eredményeit és hatását láthatjuk az utcákat róva. Ebben a felhozatalban jelent egyfajta üde színfoltot a Malom együttese, mely így Kalocsa városképét, egyedi és értékes épületeinek csoportját gazdagítja. Fekvéséből és környezetéből adódóan nagy városfejlesztési potenciált is rejt magában, melyek jelenleg kiaknázatlanok. Mindezen tényezők alapján úgy látjuk, a Margit Malom építéstörténete, leírása és fejlesztési lehetőségeinek bemutatása bőven túlmutat egy cikk tartalmán, így egy hosszabb, több elemes sorozatban fogjuk mindezeket közzétenni.

Tóth János különleges hangulatú fotója

Kalocsa jelentős épített emlékeit számtalan módon lehet csoportosítani. Az egyik ilyen halmaz lehet a malmok kategóriája, hiszen városunk számtalan pontján felfedezhetjük a mára többségében funkciót váltott, átalakított vagy éppen használaton kívüli ipari létesítményeket. Aztán természetesen ott a rozsdaövezetek kategóriája, amelybe az alulhasznosított vagy éppen nem használt, fizikailag leromlott állapotú laktanyák és gazdasági övezetek tartoznak. Kialakíthatjuk a városképet meghatározó épületek csoportját is, amelybe biztosan beletartoznak például a Belváros és környékének nagyobb épített örökségei. Ezeknek a rögtönzött kategóriáknak az egyértelműen nagyon kicsiny közös metszete a Margit Malom. A Mátyás király utca és a Vajas szegletében elhelyezkedő monumentális telephely messziről meghatározza Kalocsa sziluettjét, néhai ipari súlypont jellegét mára elvesztve várja, hogy ,,ezer sebtől tátongó arcát és testét” rendehozzák.

Ugyanis azon kívül, hogy az épületegyüttes méretéből és helyéből adódóan meghatározó tömb Kalocsán belül, de a három főépület a boldog békeidők végére jellemző, kifejezetten díszes ipari épületek közé is sorolható. Jelen cikkünkben tehát a Margit Malom három központi épületét tárgyaljuk, mely a Búzapiac térrel szemben lévő főépületet, a jellegzetes hengerekből álló vasbeton silót és a Mátyás király utca mentén húzódó tárolócsarnokot jelenti. Lássuk most ezek múltját!

Országunk könnyűipari fejlettsége az 1800-as évek elején még elmaradt az európai átlagtól. Azonban a kiegyezésnek, a század közepén kirobbanó ipari forradalomnak és annak 1867 után begyűrűző hullámainak, valamint a jogrend, a kormányzat és a magántőke fejlődésének köszönhetően világszínvonalon is jelentős fejlődés indult meg. Az I. világháborút megelőzően az élelmiszeripari fejlettségi szintünk sok tekintetben Európa éllovasává tett minket, a mezőgazdaság és élelmiszerfeldolgozás metszetében álló malomipar is jelentős fejlettséggel és kapacitással működött. Nagytőkések és részvénytársaságok üzemeltették ezeket a gőzmalmokat, melyek folytonos technológiai feljesztések mentén a századforulóra kb. 7 000 000 tonna nyersanyag (gabona és egyéb, konyhakerti növények) feldolgozására voltak képesek.

Ebbe a trendbe illeszkedett Kalocsa helyzete is, ahol a környékbeli mocsarak, árterek folyamatos csapolásával és az árvizekkel szembeni egyre sikeresebb védekezés következtében folyamatosan bővült a művelhető területek száma. A 19. században ezzel párhuzamosan kezdett elterjedni a fűszerpaprika termesztése is, melynek fokozatosan Szeged mellett központjává vált a városunk. Mindezen folyamatok a helyben sorra nyíló gőzmalmok létesítésében értek össze és csúcsosodtak ki.

A Margit Malom 1908-ban jött létre, mikor egy Kovács Antal nevű helyi vállalkozó megvásárolta Krigovszky János rövid életű paprikamalmát. Ez a létesítmény Krigovszky tulajdonában gőztéglagyárként működött néhány évig még a vasútállomás mellett, a Negyveni út és a Vasút utca sarkán. Kovács ebből alakított ki paprikamalmot Margit malom néven (a Margit mint névválasztás oka számunkra ismeretlen), azonban befektetésként a város központjához közelebbi telephelyet kívánt kialakítani. Az új malom első épülete (mely egyben a mai főépület eredeti állapota is volt) 1912. január 15-én nyitotta meg kapuit. Ez a ház látható alábbi képünkön.

A malom eredeti főépülete. Ha ma látható homlokzatról jobbról és balról ,,levonunk” két-két ablaktengelyt, még ma is felfedezhetjük a képeslapon látható eredeti állapotot. A képeslap a Viski Károly Múzeum tulajdona

A kapacitás és piac bővítését az I. világháború nem tudta megtörni. Már az 1920-as években fejlesztések kezdődtek meg, mely során a főépületet 1922-ben északi és déli irányban egy-egy traktussal megtoldották, valamint a technológiai igények miatt víztoronnyal is ellátták. 1923-ban készült el a Mátyás király utcai, 200 vagonos lisztraktár. Ezen épülettel kapcsolatban egy nagyon érdekes információval tudunk szolgálni, mely bizonyára nagyon kevesek számára ismert. A tárolócsarnok épülete ugyanis Magyarország első monolit vasbeton gombafödémes épülete. Érdekes, hogy ezt az építőipari technológiai újítást napjainkban aligha fedezzük fel közismert magyar publikációkban (illetve ha van is ilyen, mind az alábbi német könyvre utalnak). Dr. Viktor Lewe mérnök, a drezdai egyetem egyik kiemelkedő oktatója 1926-ban adatta ki másodjára az átdolgozott Pilzdecke und andere trägerlose Eisenbetonplatten, azaz Gombafödémek és más, gerenda nélküli vasbetonfödémek c. könyvét. Lewe a korai vasbetonvázas épületek jeles szakértője, aki könyvében részletesen bemutatja a csarnok építésének részleteit, ezek között említi meg, hogy a néhai Magyar Királyság területén vélhetően ez az első gombafödémes szerkezeti megoldás. A könyvet átolvasva az is következtethető, Európa egyik első ilyen tartószerkezete a csarnok épületének váza. Végül 1924-re pedig felépült a harmadik főbb épület, a klinkertéglás siló, mely mind közül a legmagasabb.

Egy eredeti metszet a tárolócsarnokból Viktor Lewe könyvéből

A Margit Malom főépülete a kor ipari építészetének megfelelően a külső homlokzat mögött néhány szintre osztott fa ácsszerkezetes, egylégterű csarnokból áll. A falakon klinketéglából és mázolt vakolatdíszekből komponált motívumok (leginkább a nyílások körül kialakított keretezések, lizénák, párkányzatok, valamint attikadíszek) voltak láthatók, melyek közül mára több elpusztult vagy egyszerűsítve lett. A tetőfedést acél rácsostartók gyámolítják. A silóépület 3×6 hengerből áll, az ezek közötti térrésszel együtt 18 rekeszben tárolható a termény. A tárolócsarnok háromszintes (egy rövid, folyosó jellegű pincével). Vaskos, téglából álló homlokzati falai mögött a már említett gombafödémes-pillérvázas tartószerkezet húzódik. Egyedi eleme a kopolitüveges felülvilágító, mely házikó formájával messziről kéklik.

A Viski Múzeum által gondozott Települési Értéktár légifotója a három főépületről és a mögötte húzódó óriási létesítményről

A három épület környezete eleinte részben burkolt terület volt a beérkező tehergépkocsik számára. Később egyre több lett a burkolat, mára szinte a teljes telephely betonozott. A szocializmus idején könnyűszerkezetes beton szárítók, tárolók és acélsilók is megjelentek még a szomszédban. Ezen felül a sokak számára ismerős mintaboltot is felépítették a maga alacsony, lapostetős, földszintes traktusával a Mátyás király utcával párhuzamosan.

A rendszerváltás követően a telephely kihasználtsága csökkent, egyre több épület lett magára hagyva. Értelemszerűen az állami gazdálkodási közösséget kapitalista alapon szerveződött cég váltotta. A Margit Malom életének ezen utolsó szakasza azonban a leépülés, amortizálódás éveit jelentik. Az utóbbi években változó tulajdonosi kör, a csökkenő termelés, majd végső leállás következett. A használat mára teljesen elenyésző, leginkább csak ideiglenes deponálásra korlátozódik, az épületek állaga rohamosan romlik, a meglévő berendezéseket kibontották, az épületek tartószerkezete folyamatosan ázik és omlik. Sajnos nem segített a helyzeten, hogy az értékesíthető (első sorban vas, acél) tartószerkezeti elemek kibontása is megkezdődött.

Bakos Miklós egyedi szogből készült téli képe napjaink Margit Malmáról – és városáról

A malom a kalocsai élelmiszeripar jelképe. Városunk első nagy iparosodási hullámának legnagyobb mementója. A hazai ipari építészet egyik csúcsműve, benne az Európában is trendet teremtő gombafödémmel. Kalocsa egyik legjobb fekvésű területén az egyik legnagyobb fejlesztési potenciállal rendelkező városi tömb.

Ennek megfelelően a jövőben további cikkekben tervezzük a malom bemutatását, melyet követően tervekkel, javaslatokkal, máshol működő példákkal szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy milyen nagyszerű ,,második élete” lehetne a létesítménynek a város javát szolgálva.

Források:

  • Kalocsai Települési Értéktár
  • Donka Sándor, Papp András – A kalocsai Margit Malom értékítélete és lehetséges jövőképei
  • Viktor Lewe – Pilzdecken und andere trägerlose Eisenbetonplatten

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük