Jártunkban-keltünkben Kalocsán óhatatlanul észrevehetjük, hogy rengeteg épület sárga színű. Vannak, amelyek egyféle sárgát viselnek magukon és vannak, amelyek a sárga több árnyalatával is ,,fel lettek öltöztetve”. Ennek a jelenségnek megvan a logikus oka, amely a 18. századra és a barokk korra vezethető vissza.
A sárga szín kalocsai gócpontja egyértelműen a Szentháromság tér, hiszen mára el sem tudnánk képzelni, hogy a főszékesegyház ne a ma ismeretes halványsárga és élénksárga párosítással emelkedjen ki már messziről a városi sziluettből. Az elmúlt években a korábban egyszínű Érseki palota és az Astriceum Érseki Múzeumnak helyet adó kanonoki ház homlokzata is a nagytemplomhoz lett igazítva. Kis változatossággal reagál a színkombinációra a nagyszeminárium sárga-fehér épülete is. Más jellegű sárga színekkel, de jelen vannak még az ,,összeállításban” a további kanonoki házak, valamint a Nagyasszonyunk Katolikus Intézmény homlokzatának jelentős része.

Álljunk is itt meg a Fő téren és nézzünk utána, mi az oka a sárga szín dominanciájának. Hogy az okokat (és következményeket) feltárjuk, némi építészettörténeti utazásra kell induljunk.
A Szentháromság tér és környezetének csodálatos épületei szinte kivétel nélkül mind a barokk kor, azaz Kalocsa török utáni újjaépítésének idejéből származnak. A 18. század második felében emelt pompázatos emlékek a hazánkban akkoriban uralkodó díszes, igen dekoratív, sokszor már túldíszített építészeti korszak érettebb időszakából valók. Országunkban a törökdúlás és újraegyesítés utáni felzárkózás miatt némi késéssel jelent meg ez az építészeti stílus, ekkoriban Itáliában és a nyugat-európai vidékeken a barokk már lecsengőben volt. Az időbeliség mellett más különbség is megfigyelhető a déli és nyugati barokk, valamint a kelet-európai barokk között.
Ha egy tipikus nyugati vagy dél-európai barokk épületet idézünk fel képzeletünkben (legyen ez például az Il Gesù templom Rómában, az Escorial Madridban vagy a Versailles-i kastély Párizs mellett, stb-stb.), észrevehetjük, hogy a homlokzaton nagyon sok a természetes, ,,kezeletlen és nyers” anyag, tehát a homokkő, a mészkő, a márvány, a pala, stb. Nagyon sok arrafelé az olyan barokk épület is, amely teljes egészében kőburkolatú (pl.: szinte az összes szicíliai és dél-olaszországi egyházi épület ilyen). Természetesen az ilyen jellegű építőanyagokhoz jelentős anyagi forrásra is szükség volt, valamint lelőhelyre és kitermelési lehetőségre. Ezen említett területeken nem voltak olyan pusztító háborúk, mint a Magyar Királyság területén és rendelkezésre álltak kőbányák is számolatlanul. Megvolt tehát a természeti adottság és a pénzügyi forrás is a kő anyagú homlokzatok kialakítására.
Magyarországon azonban más viszonyok uralkodtak. A Kárpátokban és hazai hegységekben inkább nemesfémeket, érceket és sót lehetett bányászni, de egyébként sem álltak rendelkezésre jelentős források. De kevés volt az olyan gazdag birtokos is, aki megtehette, hogy márványt vagy mészkövet hozat be hazánkba külföldről. Ezen felül a minőségi igények mellett sokszor előtérbe került a mennyiség igénye is, hiszen az ország középső és déli területein szinte porig rombolták a 150 éves török uralom alatt a településeket, amelyeket mind újjá kellett építeni. Gyorsan kellett tehát sokat építeni (és kevesebb pénzzel és idővel gazdálkodva, mint tőlünk nyugatra).

Azonban a reprezentatív épületeket természetesen gazdagon kívánták díszíteni nálunk is az építtetők. Így alakult ki a hazai és közép-kelet európai barokk jellegzetessége, a vakolatdíszes homlokzatok tárháza, ahol a falpillérek, lizénák, párkányzatok, díszítmények nem kőtömbőkből, hanem a gyorsabb és olcsóbb gipszből, habarcsből, vagy formára alakított téglákból épültek meg. A korabeli építészek idővel azt is felismerték, hogy az ezáltal kialakult, kissé kevésbé impozáns díszelemeket színekkel is tovább lehet hangsúlyozni. Ennek köszönhető, hogy kialakultak a kettő vagy akár több színnel festett homlokzati felületeink. Az pedig már csak esztétikai-vizuális-színdinamikai kérdés, hogy az általános falfelületek kapják-e a sötétebb színt, vagy a falból kiálló díszítőelemek lesznek némileg sötétebbek (a logika az utóbbit diktálná, hiszen a párkányok, pilaszterek mind a teherhordást és a szerkezetet jelképezik a homlokzaton – pl.: bécsi jezsuita templom). Kalocsán a ,,hátteret” képező általános falfelületekre jellemzőbb a sötétebb sárga, míg a síkból kilépő díszek a világosabbak.
Egyes kutatások és számtalan épület feltárása során azt tapasztalták, hogy a barokk épületek között megépülésük idején ugyanakkor kevesebb volt a sárga és általában a mainál halványabb képet mutattak. Azonban a Szentháromság tér mai jellegzetes színösszetétele egy igencsak időtálló árnyalatcsoport, aminek kevésbé árt a Nap, valamint harsányságával üdeséget, életerőt sugároz és az arany káprázását is szimbolizálja. Idővel ezen okokból országszerte elterjedtek ezek a színek, amelyet általában csak barokk sárgának hívunk, de sok helyen nevezik még monarchia sárgának vagy császársárgának (a Habsburg-ház címere miatt), vas-oxid sárgának vagy éppen kastélysárgának. Az említett szín mindenhol egy icipicit eltérhet, de távolról azonos benyomást kelt. Színkódja az RGB skálán a 244-206-155 és 245-197-51 között mozog, a RAL skálán az #F4CE69 és #F5C533 között ingadozik.

Milyen helyi következményei vannak a szín alkalmazásának? Egyrészt az érseki városközpont sok éve zajló felújítása során felfrissült a nagytemplom kétféle sárga homlokzata és hozzáigazították a tér további épületeinek megjelenését is (véleményünk szerint helyesen és izgalmasan, hiszen így egy egyértelműen összetartozó, egymással harmonizáló összkép és az épületek között egyfajta játék és kommunikáció alakul ki). Némileg feketebárány a nagyszeminárium, ahol a faldíszek fehér színt kaptak, de szintén a sárga dominál. Nagy kérdés, hogy a volt Hotel Kalocsa épülete, a néhai érseki jószágkormányzóság ma ismert fehér színű felülete a felújítás során megváltozik-e? Ezzel kapcsolatban kerestük az érsekséget, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.

Haladva tovább a Belváros utcáin azt látjuk, hogy a Fő tér sárga színei egyre inkább variálódnak és változatosabb árnyalatokkal köszönnek vissza a további épületeken. Sok esetben meglátásunk szerint már kevésbé sikerült eltalálni a megfelelő árnyalatot (pl.: a Szent István-templom és a mellette lévő gimnáziumi homlokzat, ahol kissé ,,koszosra” sikeredett a szín). van, ahol erőtlen lett az összhatás (volt Helfer-szálló, ma kínai üzlet épülete), valahol pedig igencsak megszaladt a sárga szín a keveréskor és túlzó lett az összkép (pl.: a börtön épülete).
Javaslatunk, hogy mivel magában a barokk építészetben is gyakran alkalmaznak a sárgától eltérő élénk színeket (pl.: zöld, lilás és rószaszín árnyalatok), valamint a Fő tértől délre igencsak változatos stílusú, eklektikus épületek következnek, így más színekkel is érdemes volna a belvárosi épületeket dekorálni egy-egy felújítás során (az utcaképbe illeszkedően). Számos város gyönyörű barokk-eklektikus központja is mutatja, hogy működik a színes összkép (pl.: Sopron, Vác, Kőszeg, Esztegom, stb.). De a saját épületeink közül is üdítően gazdagítja a városképet a K&H bank kalocsai fiókjának épülete, az inkább pasztelles-fehéres összhatású Viski Károly Múzeum, a Református Egyházközség zöld székháza, és az egyébként igen erőteljes színű Belvárosi Iskola és a Piros Arany szálló épülete is (még ha ezek esetében megfontolandó lehet a picit csendesítettebb verzió).

Egy további gondolatkísérletet is megosztanánk az olvasóinkkal. A város épületeinek színezése nem csak kellemes vizuális élményt eredményezhet, de másodlagos jelentéssel, mondanivalóval ruházhatja fel az utcaképet. Ennek szellemében megfontolásra javasoljuk azt a koncepciót, hogy a szakrális központ, azaz az egyházi épületek funkcióbeli, jellegbeli, építészettörténeti és stílusbeli összetartozását szimbolizálja a barokk sárga Fő téren ismert kombinációja: legyenek ezek az épületek mind szinte egységes megjelenésűek. Ezzel szemben a ,,civil” épületeket, városi intézményeket érzékelhetően eltérő, de egymással harmonizáló színkombinációval ellátva a Belváros délebbi részén a polgári városközpontra jellemző egység alakulhat ki. Legyen például tehát az egyházi központ a méltóságteljes, sugárzó, monolitikus ,,sárga rész”, míg a polgári területek a változatos, mozgalmas összhatású ,,színes városrész”. Összefoglalva: a homlokzatos koncepciózus színezésével, egységes és komponált tömbök kialakításával kidomborítható a város múltjának és fejlődésének többfókuszú, ,,több lábon álló” jellege.
Források:
- szintan.hu
- miskolcblog.blogspot.com
- Települési Értéktár
Vélemény, hozzászólás?