Telepített városrészek I.

kategóriák: ,

Mit jelent a lakótelep általában? Ha a szóra gondolunk, sokaknak bizonyosan azonnal a szocializmus éveire jellemző, egyszerű megjelenésű, ,,kocka” panelházak ugranak be mint vizuális, reflexszerű válasz előbbi kérdésünkre. Ha azonban kicsit mélyebben belegondolunk, rájöhetünk, hogy egyébként sok egyéb típusú lakótelep is létezik, nem csak a paneles-társasházasas jellegű: vannak kisebb, családi ház léptékű épületekből szervezett telepek, de akár egy-két óriási épületből állók is, melyek már önmagukban telepszerűek.

Mit jelent a lakótelep a szakma szerint? A KSH és szakirodalmi definíciók szerint a lakótelep egy, a település közigazgatási határain belül elkülönülő településrész, amely jól elhatárolható, összefüggő egységet alkotó ház(csoportokból) áll, tartozik hozzá magas- és mélyépítésű létesítmény (a gyakorlatban például: a házak mellett tervezett közműtelepítés is történik), egységes terv alapján készül, és jó esetben tartozik hozzá több kiszolgálóegység is (pl.: boltok, szolgáltatók, stb.).

A Vidats utcai sorházak megépülésul után (de sok még beköltözés előtt) az 1980-as évek elején. Forrás: Fortepan

Mit jelent a lakótelep Kalocsán? Egy kissé komplexebb, szövevényesebb válasszal tudunk szolgálni, ha Kalocsán értelmezzük a lakótelep fogalmát. Vannak ugyanis olyan településrészek, amelyekre egyértelműen jellemző minden, amit az imént a szakirodalom alapján leírtunk. Ugyanakkor olyan telepített negyedek is találhatók városunkban, amelyek ugyanúgy lakótelepek, de nem tudjuk hozzájuk rendelni az összes korábban leírt tulajdonságot, csak egyeseket. Végül pedig van egy-kettő olyan tervezett városrészünk is, amelyekről csak akkor derül ki, hogy telep, mikor alaposan elmélyedünk Kalocsa településfejlődésének történetében, ugyanis mára eredeti arculatuk és működésük teljesen megváltozott, lakótelepi jellemzőik nem felismerhetők.

Jelen cikk egy többrészes sorozat bevezető eleme, amely érintőlegesen bemutatja a Kalocsán ismert lakótelepeket számotokra. A későbbiekben pedig egyesével tervezzük részletesen leírni őket részletesebb jellemzéssel.

A bemutatáshoz az előző bekezdés alapján saját belátásunk szerint három csoportot különítettünk el, és ezekbe osztottuk be a tervezett/telepített városrészeket:

teljes értékű lakótelep: olyan lakótelepek, amelyek tökéletesen megfelelnek a szakmai definíciónak és minden jellemző sajátosságot magukon hordoznak;

nem teljes értékű lakótelep: olyan lakótelepek, amelyek a definíció szerinti egyes jellegzetességekkel rendelkeznek, de nem mindegyikkel (amelynek lehet oka, hogy tudatosan eredetileg sem voltak teljes értékűek, vagy az idők során néhány jellegzetesség megszűnt/átalakult);

egyedi lakótelepek: olyan városrészek, amelyek ma nem mutatnak lakótelepre jellemző képet, így nehéz is őket beazonosítani, vagy pedig csak annyiban telepnek minősíthető városrészek, hogy nagyobb területen épült egyszerre nagyszámú lakóépület.

A teljes értékű lakótelepek:

Széchenyi-lakótelep: tipikus, a szocializmus éveiben létrejött, házgyári lakótelep annak minden jellegeztességével, célzottan a civil lakosság lakhatási problémáinak enyhítésére. Két részre osztható a Zöldfa utca mentén: északi része kiterjedtebb, sokkal inkább idézi a tipikus paneles telepek hangulatát, jellemzők a szigetszerű épületek és a hosszabb, szalagszerűek is. Déli része leginkább csak az 51-es főút mentén húzódik, csak szalagépületekből áll.

A Széchenyi-lakótelep hozzávetőleges területe

Zrínyi-lakótelep: eleinte honvédségi lakások épültek, majd később a civil lakosság számára is megindult a telep kialakítása. Az észak-keleti városrészben a lakóépületeken túl oktatási intézmények, garázsok, kereskedelmi egységek is létesültek. Érdekesség, hogy nem csak társasházakból áll ez a lakótelep, hiszen a beruházás részeként családi házakat is építettek ide a terv részeként. A környékre jellemző a dús növényzettel telepített, lombos fákkal gazdagon díszített utcakép a néhány emeletes épületekkel. Kalocsa egyik legzöldebb szeglete, ahol a társasházak is egyedi modern és szocialista realista jegyeket viselnek magukon.

A Zrínyi-lakótelep hozzávetőleges területe

Rokkantelep: talán Kalocsa legkomplexebb városfejlesztési projektje volt az I. világháborúban szerzett sérüléseik miatt rokkant katonák kalocsai kereseti telepe, röviden a Rökkanttelep. Várady L. Árpád érsek kezdeményezésére indult meg a városrész kialakítása lakóházakkal és olyan foglalkoztatóközpontokkal, ahol a rokkant katonák munkalehetőséghez juthatnak. A beruházás részeként 110 kateszteri holdnyi területen számtalan új utca mentén indult meg családi házak építése, melyekhez művelődési központ, iskolák, szolgáltatások, további középületek társultak. Eredetileg 300 ház épült volna, de a pénz elértéktelenedése miatt a valóságban kevesebb valósult meg. Szintén nem fért bele a büdzsébe a telep fő utcája, a Hosszú Antal utca mentén tervezett templom felépítése. A projekt 1935-ben a kultúrházátadásával zárult, maly 1938-ra a lakóházak a benne lakók tulajdonába kerültek. Mint ahogy minden más esetben, úgy itt is a magántulajdonba kerüléskor szűnt meg az egységes üzemeltetés és fenntartás, ekkortól indult meg az építészeti arculat felhígulása is.

A Rokkanttelep hozzávetőleges területe

Paksi köz: a honvédség hivatásos állománya számára kiépülő lakótelep a szocializmus derekára kifejezetten jellemző, sematikus, blokkos arculattal és épületekkel. A 70-es évektől kiépülő területen kaptak elhelyezést a városunkban szolgáló orosz katonák családtagjai is. A telep építéséről nem sok adat áll jelenleg rendelkezésünkre, de tudható, hogy valaha működött itt mozi, kereskedelmi egységek, egészségügyi szolgálat, tehát egyfajta város a városban jellege volt. A rendszerváltást követően több rehabilitációs programon átesett városrész még ma is jól elkülönül a városmagtól, azonban a felújítások, fejlesztések révén korszerűsített, élhető negyed alakult ki itt. Mára pedig az újabb és újabb házépítések révén már csak néhány telek, és ,,összeér” a Paksi köz Kalocsával.

A Paksi köz hozzávetőleges területe
Nem teljes értékű lakótelepek:

48-as házak: A terület az újkor előtt nem volt lakott, legelésre és kaszálásra hasznosították, ugyanis itt is volt egy olyan, kicsit magasabb szárazulat (ún.: görönd), amelyet nem öntött el rendszeresen áradás és nem volt annyira belvizes, mint a mélyebben fekvő környezete (pl.: elég csak a Méhecskék sportelepének vizesdéseire gondolni). Kissé nyugatabbra és itt alakult ki a barokk korban az érseki uradalmi negyed (pl.: a mai Kőégető köznél volt az uradalmi tyúkmajor, keletebbre szénás kaszáló), amely rengeteg cselédet, családot foglalkoztatott. Számukra építtette meg Városy Gyula érsek 1908-ban az országos munkáslakás építési akcióban azt a 48 házból álló munkásnegyedet, ahol típustervek szerint épültek fel a korban egészen komfortosnak számító családi házak. Ebből alakult ki először a ,,negyvennyolcház” kifejezés a környékre való hivatkozáskor, később a mára ismert 48-as házak forma. És ezek a házak mind a mai napig állnak, ők adják a 48-as utca északi sorának jellegzetes képét a sok-sok, hosszú, nyeregtetős házikóval. Mára az egységes homlokzatok némileg felhígultak és eredetileg sem voltak itt lakóházakon kívül más jellegű épületek. Ennek ellenére (ha nem is teljes értékű) lakótelepnek tekinthetjük, hiszen nagyon komolya közművesítés, infrastrukturális beruházás is lezajlott itt, hogy a nagy területű telep élhető, komfortos, igényes városrészként funkcionálhasson.

A 48-as házak hozzávetőleges területe

Szénáskert: a város kialakuló tűzvédelmi szabályozásának egyik állomása, hogy az 1700-as évek végén csak a mai Szénáskert városrész területén engedték meg szénatárolást a városhatáron belül (innen ered a környék neve) biztontásái okokból. Az eredetileg tehát gazdasági övezetként formálodó negyed lakóházakkal való feltöltése 1907-ben indult meg az I., III. és V. számmal jelölt utcák beépítésével. Jellemzők voltak a vékonyka, hosszúkás, ún. nyakkendő vagy szalagtelkek, amelyeken kisebb, szintén hosszúkás, földszintes, nyeregtetős házakat emeltek. Az első három tuca beépítése az I. világháború végéig nagyjából megtörtént, ezt követően 1948-ban telekalakításokkal a hosszú telkeket ,,felezték”, így jöttek létra a mai páros sorszámú Szénáskert utcák, valamint a környékre ma is jellemző igen kicsinyke telkek. Szénáskert városrészben a viszonylag nagy népsűrűség ellenére nem települtek meg kereskedelmi egységek és sosem volt szándék közintézmény kialakítására sem. Telepes jellemzőit egyedül a nagyjából egy időben épület jelentős épületállománya és jól megrajzolható határai adják.

A Szénáskert hozzávetőleges területe

Bátyai úti Vajas-part: területileg egységes, de történetileg több, elkülöníthető szakaszban, nem is egységes tervek alapján kiépülő telepes városrész. Képe vegyes, hiszen található itt tipikus paneles-lapostetős épület, téglaépítésű vízparti társasház, és kisebb léptékű, családi ház méretű egységekből épülő sorház is. Ami telepszerűvé teszi, az a kiterjedése, valamint hogy nem csak lakóépületek létesültek itt, hanem komplexen kezelt városfejlesztés zajlott le infrastrukturális beruházásokkal, szolgáltatók települtek meg, a lakásokhoz tárolók, garázsok készültek.

A Vajas-parti telep területe
Egyedi lakótelepek:

Kertváros szomszédságai: az 1970-es, ‘80-as években a lakhatási problémák enyhítésére, valamint alapvető országos bérlakásépítési kezdeményezések révén Kalocsán is több hullámban indult meg a házgyári telepek mellett a kisebb léptékű, de komfortosabb, kertes-családi házas szomszédságok építése. Ezek szinte mindegyike a mai Kertváros területére koncenterálódott, hiszen a korban ez volt Kalocsa legdinamikusabban fejlődő területe. A tervezett, de meg sosem valósult Budapest-Kalocsa-Baja vasútvonal projekt részeként Kalocsa új főpályaudvara is a Kertváros nyugati részén terült volna el, valamint a környező csatornák szabályozásának lezárultával a környék tartósan beépíthetővé vált. Minden jel arra mutatott tehát, hogy a Kertváros jó irány Kalocsa terjeszkedése szempontjából, így itt jöttek létre azok a jelentősebb családi házas és kis társasházas telepek, mint a Vörösmarty utca mente: a Vörösmarty utca középső szakaszának két oldala (főleg a nyugati) mentén kialakult ikerházas szomszédságok; Mikszáth-Tóth-Vidats utcák által határolt kertvárosi magterület: sorházakkal, ikerházakkal, kisebb társasházakkal; Simonyi Jenő utca környéke: a Simonyi, Tóth Mike és Jókai utcák által határolt háromszögben létrejövő sorházas környék.

A kertvárosi lakótelepes magterületek

Meszesi út-Duna utca: méreteiből adódóan telepszerű az Árendás és Duna utca mentén épülő sorházak halmaza is, mely a Meszesi út és a Kinizsi Pál utcák között jelentett jelentősebb városbővülést a hetvenes években. A projekt részeként már kiszabályozott utcákat építettek be, azonban a Kertváros más, hasonló telepes beépítéséhez hasonlóan itt is csak lakófunkciójú terület jött létre kiszolgáló egységek nélkül.

A meszesi úti lakóövezet területe

ONCSA-telep: az Országos Nép és Családvédelmi Alap (ONCSA) kezdeményezésére indult meg 1941-ben Kalocsán is egy országos akció keretében az első sorban kétkezi, fizikai munkások számára létesülő kis telep létesítése. Összesen 32 ház épület meg a Pataji út két oldalán, három alaptípust különböztethetünk meg az épületek között. A lakóházakhoz különösebb városrendezés, közművesítés, infrastruktúra kiépítése nem kapcsolódott, így a beruházás összetettsége elmaradt a szomszédos Zrínyi-lakótelep és a 48-as házak komplexitásától. Ennek, valamint eleve nem túl kidolgozott utcaképeknek ksözönhetően mára kevéssé elkülöníthető a terület az utcákat járva, leginkább csak a történeti adatokból derülnek ki határai, részletei.

Az ONCSA-telep hozzávetőleges területe

Források:

  • Asbóth Miklós – Kalocsa településszerkezetének kialakulása
  • Arcanum.hu
  • Gallay Péter – Kalocsa közlekedési rendszerének alakulása

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük