Nem csak a Kalocsai Érsekség, de hazánk egyik legismertebb egyházi személyisége, Tomori Pál, 1475 körül született, a pontos dátum és helyszín nem ismert. Jómódú felvidéki családból származott, a korban kiemelkedőnek mondható neveltetése révén korán megtanult írni és olvasni. A katonai pálya felé orientálódott, Bornemisza János szolgálatába állt. A Felvidéken és Észak-Erdélyben évről évre lépegetett feljebb a ranglétrán, volt várkapitány, várnagy, kincstári tisztviselő. Az 1500-as évek elején hadvezéri tehetségét is megcsillogtathatta több, kisebb felkelés leverése során. 1514-ben a Dózsa-féle parasztlázadás letörésében már kiemelkedő szerepe volt, 1519-ben pedig egyenesen a főváros, Buda várát őrizte a rendi országgyűlés zavaros időszakában.
Kétszer is oltár elé állt volna, de mindkétszer tragikus módon elhunyt menyasszonya még az esküvő előtt. Ezek a csalódások vezették a katonai pályáról az egyház irányába. A hadászati tapasztalatait felhasználva a várnai perjeli címre pályázott, hiszen a titulussal a vallási működés mellett a horvát végvárak biztosítása is feladata lett volna. Végül nem ő lett az apátság vezetője, így a kudarc után az esztergomi ferencesek közé állt.
Nándorfehérvár eleste 1521. augusztus 29-én a fenyegető török veszély intő jel volt az ország számára. Átfogó intézkedések és az országos védelem megszervezése helyett azonban egyfajta ,,tűzoltásként” a harcmezőn bizonyító, imáron egyházi tisztséget is viselő Tomorira bízták volna a déli végek teljes védelmét kalocsai érsekként. Tomori eleinte visszakozott, majd a király a pápán keresztül győzte meg, VI. Hadrián 1523. február 4-én nevezte ki Kalocsa érsekévé, mely kötelezettség alól ezúttal már nem vonta ki magát.
Életének és érsekségének utolsó három évében sorra győzött le kisebb-nagyobb török hadtesteket és portyázókat. Szervezte az ország védelmét, a kalocsai egyházmegye teljes jövedelmét erre áldozta, amelyhez a pápai nuncius is némi segítséget nyújtott. A főrendek azonban nem álltak össze mögötte, így a hadászati törekvései nem tudtak elégségesek lenni és megakadályozni a török folyamatos előretörését, majd az 156-os nyári hadjáratát.
Az utóbbi időben felerősödött a mohácsi vész kutatása a közelgő 500. évforduló alkalmából. A napvilágot látó kutatások egyre inkább alátámasztják, hogy a csatára a tapasztalt Tomori működőképes, akár még sikerre is vezethető stratégiát alkotott meg, melyet inkább az egyes részegységek nem teljesen fegyelmezett magatartása hiúsított meg.
Tomori Pál a mohácsi vész során a magyar seregek fővezéreként esett el 1526. augusztus 29-én, mindössze néhány órával a csata kezdete után. Emlékét ma városunkban a Tomori Pál utca őrzi, valamint egy impozáns szobor 1938 óta a Szentháromság téren, melynek jelenleg átalakuló környezete a szobrot méginkább fókuszba helyezi. Róla nevezték el a Tomori Pál főiskolát is, ugyanakkor országos szinten (életművének jelentősége ellenére) kevéssé reprezentált a neve közterületek esetén.
Tomori Pár portréjának forrása: Somogyi Győző-Hermann Róbert – Magyar hősök arcképcsarnoka.
Vélemény, hozzászólás?