Vasutas történetek II. – A kalocsai vasútállomás

kategóriák: ,

Sorozatunk első részében feltártuk a Kalocsa-Kiskőrösi 153-as szárnyvonal létrejöttének körülményeit és történetét. A folytatásban a vasútállomás épületével fogunk foglalkozni, mely több szempontból országos szinten egyedi történettel bír. A város szélén álló középület pingált falai, múltja és lehetséges jövője rengeteg izgalmas részlettel bír.

1882. december 05-én indult meg a forgalom a Budapest-Belgrád vasútvonal fővárostól Szabadkáig tartó első szakaszán. Az alföldi vasúti hálózat egyik gerincvonalát hosszas tervezgetés előzte meg. Több nyomvonal-javaslatot követően végül is a kevésbé sűrűn lakott, altalaj szempontjából technológiai kihívásoktól mentes útvonal valósult meg, tehát sajnos nem Kalocsán és Baján át épület meg az Isztambul felé tartó vonal. Erről részletesen az első részben olvashattok.

Kép forrása: Fortepan / Uvaterv – 1955

Kalocsa (leginkább az Érsekség) lobbiereje által viszont elérte, hogy ne maradjon a város kötöttpályás kapcsolatok nélkül, így ugyanakkor nyílt meg a fővonalból leágazó szárnyvonal, mely ma a 153-as sorszámon ismert. Természetesen a sínek kiépítése mellett további jelentős infrastruktúrát is igényelt a beruházás, többek között Kalocsán indóház, azaz nagyobb felvételi épület létesült, míg a további megállók mellett kisebb állomások, őrházak, bakterházak kerültek kialakításra.

A vonal végállomásaként funkcionáló kalocsai állomás elhelyezésére több felvetés érkezett.

Felmerült már ekkor, hogy a várost északról és kissé nyugatról is körülölelhetné az egyébként keletről érkező vonal, így az Érsekkertet kanyarral kerülve a mai Margit Malom területén épült volna fel az állomás. Feltehetően azért vetették el ezt az ötletet, mivel az akkoriban erősebben vízjárta terület még kevéssé integrálódott a városszövetbe. Érdekes, hogy a vonal iparvágányként történő későbbi meghosszabbítása mégis megidézte ezt a koncepciót az Érsekkert ,,felett” elhúzott vonalvezetéssel, valamint a 20. század közepén, mikor a Kalocsa-Baja vonal kiépítése napirenden volt, szintén a város nyugati szélén képzelték el az új állomást, csak ez ekkorra már a Móra Ferenc utca vonalában volt megtalálható.

ELSŐ RÉSZ: Vasutas történetek I. – A kalocsai 153-as vonal

További ötlet volt a gödrök területén való építkezés, azaz az épület elhelyezése a Szőlőkköze városrésztől északra. Szintén csak feltételezés, hogy ez a javaslat azért nem valósult meg, mert Kalocsa a 19. században és a 20. század elején erőteljesen terjeszkedett dél-keleti irányba. Tehát ha itt létesült volna vasútállomás, hamarosan a város belsejébe ékelődött ,,zsákutca” lett volna, melynek folytatására jelentősebb bontások vagy az állomás áthelyezése nélkül nem lett volna esély.

Az állomás elhelyezésének lehetséges ötletei térképen ábrázolva: 1 – a Vajason túli ötlet, 2 – a gödrök környéki felvetés, 3 – a megvalósult helyszín.

Végül a mai helyszínre esett a választás, mely a városközponttól a legtávolabbi opciót jelenti (mind a mai napig városi periféria a terület). A város kapcsolódó fejlesztései révén azonban a Kossuth utca nagyvonalú fasorával, nagyvárosias vonalvezetésével és tágas, széles szelvényével a kiemelkedőbb hazai városokhoz hasonló megközelítést jelentett. Később a Rokkanttelep szomszédban történő kialakítása, majd az észak-keleti ipari övezet kijelölése is mind-mind a periférikus helyzet oldását szolgálta.

Az 1882-es nyitásra ideiglenes épület épült, melyet 1895-ben váltotta fel a ma is látható indóház. A kalocsai vasútállomás MÁV szabványépület. De mi is az a MÁV-szabvány? A korban óriási ütemben épültek vasútvonalak így a MÁV a tervezés és a kivitelezés felgyorsítására kategorizálta az egyes megállóhelyeket. A legnagyobb megállók természetesen a nagyvárosok szívében épült pályaudvarok voltak, melyek mind egyedi, grandiózus tervek mentén épültek fel. A kisebb megállók már egységes terv szerint létesültek, ezek esetében használták a szabványterveket. Háromféle szabványterv létezett: egy a középvárosok elsődleges megállói számára (mint amilyen a kalocsai), egy a kisebb városi és falusi megállók számára, és végül pedig egy a pici falvak, vagy falvak közti és külterületi megállók számára. Természetesen a szabványokat mindig adaptálták a helyi viszonyokhoz, de többé-kevésbé az előbbi három kategória létezett.

MÁV-szabványok 1880-ból a vasutallomasok.hu oldal alapján.

A kalocsai vasútállomás eredetileg tehát az I. kategóriájú szabvány szerint épült, küllemében a típus átalakított verziója. Az épület ablakkiosztásában történt módosítás a tervhez képest, valamint eleinte nem készült el a vágányok felé néző oldalon a fedett-nyitott folyosó az épület előtt. A tornác jellegű előtető leginkább árnyékolóként funkcionált volna, így a kiváltására fasort ültettek az épület és a vágányok közé. Erőteljes a homlokzaton a vízszintes sávozott színezés, ezen kívül a szegmensíves szemöldökkváderezés és a fa spaletták tipikus ,,mávos” hangulatot kölcsönöztek az épületnek.

Az épület eredeti állapota a Hungaricana adatbázisából.

1937-38-ban indult meg az épület felújítása. Ekkoriban az a döntés született, hogy a tipikus épületet egyedivé formálják. Gábor Lajos tervezte át az épületet, melynek koncepciója a kalocsai minta reprezentálása, valamint a szabvány épülettömeg egyedi díszítéssel való ellátása volt. Ennek érdekében megszüntették a vízszintes sávozott mintát, leverték a szemöldökdíszeket és helyette festett, mívesen megmunkált fa ablakkeretek létesültek ornamentikus mintával. A középrizalit oromzatán napmintázatú díszítmény létesült, kialakították a típusterv szerinti oszlopos, fedett folyosót, de minden faszerkeeztű épületrész egyedi mintázatot kapott. Megszüntették a spalettákat, új, fakeretes nyílászárók épültek be. A kiváló és páratlan fafaragó munkát Pécsi János gombolyagi, Egyed István, Gábor Ferenc részteleki, Szabadi András szakmári, Szabadi Károly, Tóth József Kákonyi Ignác homokmégyi paraszt-mesterek végezték.

Természetesen a belső tér is átalakult. Világszínvonalon egyedülálló interiőrt álmodott meg Gábor Lajos, mikor a belső felületek kalocsai motívumokkal való pingálását álmodta meg. A belső falburkolatokat kékre mázolt fafelületekre cserélték, a bútorzat is új lett. A gyönyörű pingálást Peák Pöre, özv. Matos Gergelyné, özv. Matos Sándorné, Szigeti Julis, Temesvári Sándorné homokmégyi, Ferenc Istvánné hillyei és Tóth Lászlóné szakmári pingálóasszonyok készítették. A teljes kivitelezést Rökk Károly kalocsai építész és festőművész koordinálta.

Az állomás napjainkban belülről, forrás: 24.hu – Pausch Szilvia

Végeredményben egy teljesen egyedi, hihetetlen színvonalú részletképzéssel ellátott megállóvá alakult a korábbi standard épület. A MÁV ezért vasúti műemlékké is nyilvánította az infóházat, melyet emléktábla jelez a falon.

Az 50-es években, mikor a keleti duna-parti vasútvonal tervezése és előkészítése zajlott, a megállóhely az elképzelések szerint elvesztette volna központi szerepét Kalocsa életében. Az új kalocsai ,,nagyállomás” a Kertvárosban lett volna kialakítva, a Budapest irányából érkező szerelvények a Duna mentén haladtak volna és nem is érintették volna ezt az állomást, de sajnos nem valósult meg sem a Budapest-Kalocsa-Baja vonal. 1983-85 között volt az épület utolsó teljes tatarozása. 2007 tavaszán a vonalbezárások miatt a kalocsai vasútállomás is bezárta kapuit, az épület a lassú enyészeté lett. 2011-ben halvány reménysugarat jelentett, hogy a foktői növényolaj-gyár teherszálíltás céljából a teljes 153-as vonalat némileg helyreállíttatta. Ma már csak nosztalgiavonatokon lehetséges a személyszállítás.

Egy régi képeslap – Hungaricana

DE! A jövő a környezettudatos magatartásé. Ennek része a kötöttpályás közlekedés fejlesztése. A város érdeke sok szempontból, hogy a vasúti személyszállítás újra meginduljon és Kalocsa vasúti stratégiai távlatokban is gondolkodjon. Ennek része, hogy a jövőben az állomásépületet méltó módon fel kell újítani. A rombuszpala tetőfedés cseréje szemmel láthatóan szükséges, a homlokzat felújítása során a faszerkezetű emelek nagy részének cseréje is indokolt lehet a napsugárzás és elhanyagoltág miatt. A belső pingálások hozzáértő, aprólékos restaurálása pedig bizonyosan időigényes, de annál értékesebb munka lehet. A kalocsai vasútállomást 1938-as állapotában kell, méltó és magas minőségű módon helyreállítani. Természetesen az épület környezetére is ráfér egy erősebb ráncfelvarrás a burkolatok, közterületek racionalizálsával és minőségi fejlesztésével.

Forrás:

  • Kalocsai Települési Értéktár
  • Fortepan
  • Hungaricana
  • Vasútállomások.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük