Az 1813-as születésű Henszlmann Imre az utolsó polihisztorok egyike. Kassán látta meg a napvilágot, ezt követően több egyetemi városban először orvosi, majd művészettörténeti és archeológiai tanulmányokat folytatott. A ‘48-as forradalomban is részt vett, illetve azt megelőzően politikai tevékenységet folytatott, így végül az 1850-es és ’60-as éveket emigrációban töltötte. Itt egyre közelebb került az építészethez is.
Hazatérvén egyik legkiemelkedőbb munkáját végezte, mely a székesfehérvári koronázó bazilika első tudatos és alapos feltárása volt 1860 és 1862 között. Kiváló referencia volt ez ahhoz, hogy Haynald érsek megbízza a középköri kalocsai székesegyházak feltárási munkáival.
Henszlmann tárta fel az első és második főszékesegyházat. Ő bukkant rá arra a mai napig nem tisztázott érdekességre, hogy az István kori és későbbi templom hossztengelye között majdnem 30 fokos eltérés mutatkozik. Henszlmann szerint az első főtemplom egyhajós, négytornyos (pécsihez hasonló) székesegyház volt. Később, az 1900-as évek elején a másik nagy feltárást vezető régész, Foerk ernő ezt vitatta és alternatív elképzelése volt. Henszlmann ezen kívül jelentős leleteket, kőemlékeket és maradványokat tárt fel a második főszékesegyházról is.
1873-ban publikálta összefoglaló munkáját a feltárásokról Die Grabungen des Erzbischofs von Kalocsa címen, ugyanebben az évben az MTA rendes tagjává is vált. Henszlmann a magyar művészettörténeti kutatások és műemlékvédelem egyik nagy alapító és szervező atyja. 1888-ban hunyt el a fővárosban, ahol utca viseli nevét
Vélemény, hozzászólás?