A kalocsai közvilágítás 120. évfordulója több pontosítást is kíván. Egyrészt a közvilágítás alatt jelen esetben az árammal működtetett közvilágítást, azaz a villanyvilágítást értjük. Hogy volt-e és ha igen, miként működött a városban korábban utcai világítás, számunkra nem ismert. Másrészt a 120. évforduló az első, villamos árammal működtetett fénynyalábok felvillanására, a városi közvilágítási rendszer próbaüzemére vonatkozik. November 29-én tesztelték ugyanis a felépített hálózatot, majd december 2-től volt folyamatos az üzem.
A kalocsai villanyvilágítás történetének kontextusba helyezéséhez ismerkedjünk meg a hazai viszonylatokkal is!
A világon először Párizsban volt központilag kiépített közvilágítás, már az 1500-as évek végén, mely tulajdonképpen az olajfáklyák elve alapján működött: egy átitatott kanóc égett. Gondolható, hogy milyen körülményes volt karbantartani egy ilyen rendszert, azonban más módszert még nem ismertek. Hazánkba csak jóval később ért el a technológiai, Magyarország első közvilágítása Budán létesült 1777-ben, primitív olajmécsesek voltak ezek. Később Pesten is megjelentek, majd gyertyával világították meg a Lánchidat például.
1864-ben a kőolajtermelés beindulásával megjelentek az első petróleumlámpák Pesten, mely jelentős technológiai ugrás volt. Hamar követte ezt egy még jobban üzemeltethető rendszer, a gázlámpák. A folyamatos fejlődés eredménye volt, hogy először Észak-Amerikában, majd Nyugat-Európában, végül nálunk is megjelentek az elképzelések a váltóáramú közvilágításra, hazánkban először Temesvár városa lépett és nemcsak az ország, de a kontinens első villanyvilágítási rendszere 1884. november 1-től üzemelt. Az olajat váltó petróleumhoz, valamint a petróleumot váltó légszeszhez képest az áram lassabban váltotta elődjét, a gázlámpákat, hiszen termelő telephelyeket is kellett létesíteni a folyamatos és egyenletes áramszolgáltatáshoz. Budapesten például csak 1909-től épül ki villany alapú rendszer.
A fővárost tehát megelőzi Kalocsa, hiszen már 1902-ben megindul a villanyvilágítási közszolgáltatás. Ezt leginkább Brandtner György városi főjegyzőnek köszönhetjük, aki folyamatosan Kalocsa méltó, kiemelkedő központi szerepének egyengetésén munkálkódott. Vasúti fejlesztéseket terjesztett elő, a törvényszék megtelepedését is neki köszönhetjük, valamint felismerte, hogy egy központi szerepre pályázó város elengedhetetlen, hogy a technológiai újításokat is adaptálja. Emiatt ösztönözte a villamos árammal működtetett rendszer kiépítését. Tervét eleinte a helyi, invesztálásra képes bankok nem támogatták (rizikósnak ítélték meg az akkor még inkább ritkaságnak számító projekt ötletét), így Brandtner a Közgazdasági Bankhoz fordult az anyagi háttér biztosítása érdekében.
A városi testület 1901. márciusában fogadta el a tervet, mely egy részletes, a bank és Kalocsa között köttetett szerződés formájában ismert a mai napig is. A projektre részvénytársaság alakult, hosszútávú stratégiát alkottak, fogyasztóvédelmi érdekek is érvényesültek, tehát messze előremutató megállapodás született. Az áramszolgáltatáshoz termelő telephely építése is szükséges volt, melyhez először a Búzapiac teret jelölték ki, de szerencsére végül elvetették a javaslatot és az akkor még alig beépült, Vajason túli területet, a Péterkertet jelölték ki. A korábban szórakozóhelyként működő területen jött létre az az áramtermelő üzem és épület, mely átalakított formában ma is látható a Paprika gyár telephelyén. Az épület ma sajnos semmilyen védelem alatt nem áll, pedig kiemelkedő, a korra jellemző tipikus ipari megjelenése értékes eleme Kalocsa építészetének. Greif József kalocsai építőmester munkája.
A városi testület egy bizottságot bízott meg a telepítendő kandeláberek helyének kijelölésével. A mai Eperföld területén 45 db, a vasútállomás környékén 31 db, a Belváros kisebb utcáiban 57 db, míg a Szent István király utcában 71 kandeláber épült. A főutcai lámpákat az utca felső részén egymástól 25 m-re, az alsó részén 35 m-re helyezik el. A próbaüzem 120 éve, november 29-én zajlott le, majd december 2-tól volt folyamatos az üzem.
A telepítés körülményeiről, a technológiai részletekről és berendezésekről, valamint a fentebbiekmél részletesebb kronológiáról olvashatunk Asbóth Miklós 100 éves a kalocsai közvilágítás c. munkájában, mely 2002-ben jelent meg a 100 éves évforduló alkalmából a Kalocsai Néplapban.
A kalocsai világítás történetéhez Asbóth előbb említett munkája volt forrásunk, míg az országos történetet a villanylap. és tudas.hu vonatkozó cikkei alapján állítottuk össze.
Vélemény, hozzászólás?