Az építészet sokféle léptékben és szinten létezik. Amikor nem egy-egy épületet vizsgálunk, hanem távlatibb szemszögből tekintünk annak környezetére, városépítészetről, urbanisztikáról gondolkodunk. Azonban, ha ennél is magasabb összképhez közelítünk, akkor már a regionális és országos terület- és településrendezés szintjén járunk. Következő írásunkban inkább szubjektív, gondolatébresztőnek, vitaindítónak szánt témafelvetésekkel jelentkezünk, melyben Kalocsa regionális és országos szinten történő jelenlétével és jövőképével foglalkozunk. A Kalocsa erőtere kifejezést Lakatos Andor munkái inspirálták.
Nagyjából egy éve nem teljesen új gondolatként felmerült Bács-Kiskun vármegye kettéválasztása a történeti előzmények tükrében, tehát többen javaslatot tettek egy önálló Bács (vár)megye kialakítására Baja székhellyel. Ekkor Kalocsát és környékét a hipotetikus Bács vármegye részeként képzelték el a javaslattevők. Az ügy Baja megyei jogú várossá nyilvánításával mondhatni lezárult. Ezzel szemben a megvalósulását tekintve biztosnak vehető az új Kalocsa-Paks Duna-híd, mely egy év múlva két olyan régiót köt össze majd, melyeknek történelmileg nagyon kevés kapcsolódása van: a Kalocsai-Sárközt és a Mezőföld legdélebbi részeit.
Az előzőekben említett ügyek felvetik a kérdést Kalocsa tágabb értelemben vett szerepéről és a szűkebb régiójában betöltött pozíciójáról. A kérdések vizsgálatához érdemesnek látjuk a történelmi múlt rövid áttekintését.
Államalapításunkat követően Kalocsa Fejér vármegye része volt, bármilyen hihetetlenül is hangzik. Természetesen egy vármegye fogalma akkoriban merőben más volt, tehát nem kellett (Székes)Fehérvárra menni ,,ügyeket intézni”, de mégis érdekes belegondolni, hogy hazánk igazgatási felosztásában egy ma Dunántúlon lévő egységhez tartozott városunk. A vármegye Dunától keletre eső vidéke azonban mindig is egyfajta megye volt a megyében. Bíráskodás, adószedés, uradalmak és igazságszolgáltatás tekintetében az úgynevezett Solti-szék, tehát Fejér vármegye keleti részei az évszázadok folyamán egyre inkább az önállósodás irányába haladtak. A mohácsi vészt megelőzően már küszöbön volt az önálló Solt vármegye létrejötte, ennek emlékét őrzi a Pest-Pilis-Solt-Kiskun egyesült vármegye név is. Elmondható tehát, hogy sok száz éven keresztül a Kalocsai-Sárköz kvázi önálló, megye jellegű területi egység volt, melynek szintén kvázi központja (vagy inkább legfajsúlyosabb városa) Kalocsa volt az érsekségi székhellyel.
Érdemes figyelembe venni, hogy nem véletlen, hogy Kalocsát kb. egy éve Bács vármegyéhez sorolták a felvetők, hiszen a Bácskához sok szálon kötődik a város. A Kalocsai Főegyházmegye területe 1920-ig a Duna-Tisza közére terjedt ki, nagyjából Kalocsától délre végig. Ez azt jelenti, hogy az érsekség területének túlnyomó részét kizárólag Bács-Bodrog vármegye képezte. Ezen felül a Kalocsa környékén kialakult, betelepüléssel újraalapított falvak jelentős részében olyan nemzetiségek (rácok, bunyevácok) élnek, amelyek a Bácskából vagy még délebbről vándoroltak környékünkre. Mégis: egyértelmű, hogy Kalocsa inkább Bács része és nem a Kiskunságé? A térképet tekintve ugyanis szinte itt van a szomszédban a Kiskunság, a Duna és a Tisza között fekvő hordalékkúp területe, mely egy másik önálló tájegysége az országnak. A Kalocsához legközelebb eső nagyobb települések közül Kiskőrös, Kecel pedig már egyértelműen ez utóbbi régió nyugati pereméhez sorolhatók.
Tehát a múltat vizsgálva megállapítható, hogy lazább szálakon több nagyobb régióhoz is kötődik városunk vonzáskörzete, de igazán erős kötelék sosem alakult ki. Az elmúlt 1100 évben leginkább az volt a jellemző, hogy a Duna jobb partjának ezen szakasza és ártere egyfajta önálló mikrorégióként saját útját járva fejlődött és a nagyobb, országos tendenciák mentén sodródott éppen bizonyos egyéb térségek, tájegységek felé.
Első, összefoglaló állításunk: Kalocsa és környéke mindig is egy többé-kevésbé önálló területi egység volt, amely a nagyobb régióktól némileg eltérő, szeparált szálon fejlődött.
A jövőbe tekintve az új Duna-híd kapcsán praktikus egy pillantást vetnünk a túlpartra is. Szemben velünk található Paks városa, melynek környezetében számos kisebb település található. Érdekes párhuzam, hogy Pakstól északra található a 8000 fős Dunaföldvár, a két város kapcsolata lokációt, méreteket tekintve erősen hasonlít a Kalocsa-Solt viszonyhoz. Az említett települések mindig is Tolna vármegye északi részét képezték. A Duna két oldalának kötődése az elmúlt 1100 évben nem volt jelentős, azonban ez most változni látszik. A túlparton zajló beruházások, főleg Paks II. és a kapcsolódó projektek jelentős munkaerőt szippantanak fel környékünkről. Ha megvalósul a közúti kapcsolat a Dunán át, a Kalocsa és a főváros közötti közlekedés is az M6-oson keresztül lesz a leggyorsabb és legpraktikusabb.
De mit adhatunk mi a túloldalnak? A kalocsai népművészet világszerte ismert különlegességei, a város és környezetének néprajza biztosan változatos és érdekes, eddig kevésbé ismert kultúrát jelenthet ,,új szomszédaink” számára. Kalocsa egyedülálló épített öröksége, építészeti emlékei, az érsekségi központ olyan történelmi, műemléki, építészettörténti gócpont, melyhez fogható csak sokkal nagyobb és távolabbi városokban fellelhető. A Szelidi-tó új alternatívája lehet Domborinak, a Hajósi borvidék pedig színfolt Szekszárd mellé.
Második, összefoglaló állításunk: Kalocsa térsége és Paks térsége hamarosan karnyújtásnyi távolságra egymástól úgy, hogy a két járás/környék (gazdasági, történelmi, néprajzi, infrastrukturális és turisztikai) erőforrásai kiegészíthetik egymást.
Végül pedig vessünk egy pillantást hazánk térképére! Nézzük meg, Magyarország nagyvárosai közül melyek találhatók a közelünkben! Látható, hogy légvonalban Kecskemét, Szeged, Székesfehérvár és Pécs azok a nagyvárosok, melyek nagyjából egy Kalocsa körüli körre rajzolhatók, egy picit távolabb pedig már ott van Budapest. Viszont ezeket a távolságokat (70-110 km) vizsgálva az is szembeszökő, hogy nem szomszédos településekről beszélünk, hanem jelentős messzeségre lévő városokról. Kalocsa (és talán Paks is) tehát kiesik ezen gazdasági központok vonzáskörzetéből.
Hogyan tudunk ebből előnyt kovácsolni? Röviden és általánosítva a válasz: be kell tölteni ezen nagyvárosok szerepét a Kalocsa-paksi térség számára. Érdemes megvizsgálni, mik azok a központi szerepkörök, amelyek egyértelműen egy megyeszékhelyhez kötődnek és nem alakíthatók ki helyben (pl.: törvényszék, megyei szintű önkormányzati szervezetek, bizonyos hivatalok, kamarai központok, stb.). Ezen felül azt is érdemes megnézni, mik azok a területek, amelyekben viszont megyeszékhelytől függetlenül is erőtér alakítható ki (pl.: gazdasági központ – munkahelyteremtés, szociális szféra – egészségügyi centrum, oktatási centrum, szolgáltatási szféra, turisztikai központ, mezőgazdasági központ, stb.). Ez utóbbi területeken Kalocsa és Paks minden kezdeti adottsággal rendelkezik. Nagymúltú iskolák, turisztikai vonzóképesség, többféle közlekedési elérési mód a gazdasági szereplők számára, kórház Kalocsán, a Kalocsai-Sárköz és a Paks környéki Mezőföld termőföldjei, stb.
Miért fontos ez? A demográfiai, gazdasági tendenciákat vizsgálva látszik, hogy Magyarországon a kistelepülési régiók, Budapesttől távolabb eső térségek leginkább zsugorodnak és folyamatosan veszítenek vonzerőjükből. A főváros mellett első sorban a régiós központoknak és alközpontoknak van esélye komplex stratégia mentén fejlődési pályát befutni. Éppen ezért lenne érdemes felismerni, hogy sok más hazai 10-20 ezres kisvárossal ellentétben Kalocsának valódi esélye van egy új, prosperáló irányra állni, mert kialakítható a maga valós vonzáskörzete akár Pakssal együttműködésben.
Harmadik, összefoglaló állításunk: Kalocsa (és Paks) a hazai nagyvárosoktól távol fekszik, viszont meglévő erőforrásaira építve regionális alközponttá, a mainál sokkal fajsúlyosabb centrummá fejleszthető.
Jelen írásunk vállaltan nem mélyül el pontos történelmi folyamatelemzésekbe vagy nagy részletes mérőszámok feldolgozásába. Leginkább az a célunk, hogy megvillantsuk azokat a lehetőségeket, amelyek egy új, fejlődő irányt jelenthetnek városunk számára.
Miért fontos ez számunkra, a k.arc közössége számára? Ahogyan kezdtük is, az építészet, az építészeti tervezés nem csak épületek szintjén létezik. Fontos néha nagyobb léptékekben is gondolkodni. A nap végén ráadásul, ha Kalocsa és környéke saját erőtere élén fejlődik, az bizonyosan városunk építészetén is értékes új lenyomatokat eredményez.
A jövőben előző három, összefoglaló állításunk mentén további, téma illeszthető felvetésekkel, gondolatokkal jelentkezünk.
Forrás:
- Lakatos Andor – Kalocsa kora középkori ,,erőteréről’’, egy 18. századi térkép kapcsán
- Galgóczy Károly – Pest-Pilis és Solt törvényesen egyesült megye monographiája
- Borovszky Samu – Magyarország vármegyéi és városai
Vélemény, hozzászólás?