k.arc

Az érsekuradalmi magtár joggal nevezhető különleges épületnek. Ennek oka részben az épület többszáz éves kora és roppant méretei, ugyanakkor a hosszú történetének csak igen kevés pontos részletét, fordulatát ismerjük. Alapvető kérdés már az is, hogy pontosan mikor és kinek a tervei alapján épület (bár utóbbi kérdéskör mégsem annyira meghökkentő, hiszen a távoli múltban sok esetben egy-egy tapasztaltabb építőmester is kiváló műszaki és építészeti elképzeléseket volt képes valósággá formálni anélkül, hogy konkrét tervrajzok – azaz levéltári hagyatékok keletkeztek volna). A hónap során a Magtár múltját, jelenét és jövőjét taglaló cikkeink közül az első az épület történetét igyekszik feltárni.

Az érseki Magtár egy mára erősen leamortizálódott, barokk korban épület gazdasági épület. Lokációját tekintve már kiesik a szűken értelmezett Belváros területéből, ugyanakkor tudnunk kell, hogy ez a ma leginkább lakóövezetes városrész (Martinovics, Magtár, Kunszt, Eszperantó utcák és környezete) korábban az érseki gazdasági uradalom szíve volt. Elég csak arra gondolni, hogy a Kunszt utcai óvodát és fazekas műtermet magába foglaló érseki Lovarda is található. Sőt, a 48-as házak utcai, hajdani szolgálati lakások és házak is az uradalmi cselédség otthonául szolgáltak. Volt itt még ezen kívül majorság, legelő, kaszáló, állattartó épületek, ami nem véletlen, hiszen ezen területen egy ún. görönd, azaz kissé magasabb, szárazabb sík terület volt található. Összefoglalva tehát a Magtár az újkori város északkeleti szélén, az érseki gazdasági övezet középpontjában épület fel.

A magtár a város török utáni újjáépítésének első szakaszában épült. Feltehetően Csáky Imre érsek idejében, aki 1710 és 1732 között töltötte be a pozíciót. Elmondható tehát, hogy öregebb épületről beszélünk, mint a főszékesegyház, a nagyszeminárium és a város tulajdonképpen majd’ minden háza. Ennek logikus oka, hogy az élet és a mindennapi körforgás újraszervezésének egyik alappillére volt az élelmiszer-ellátás, a gazdálkodás és a gazdasági tevékenységek beindítása is, melynek a motorja volt az érseki uradalom. 

Asbóth Miklós adatközléseiből és levéltári adatokból tudjuk, hogy 1841-ben javítani szükséges a fazsindelyeket, majd 1938-ban cserélik le a tetőfedést eternit palára. Az biztos tehát, hogy a Magtár tetőfedése mindig is kiselemes, pikkelyes elemekből állt, a mai szürke palatető pedig durván 100 éve fedi az épületet.

Az épület szerkezete egyszerű, méretei miatt lenyűgöző. A homlokzati falak vastagsága megközelíti a 100 cm-t. A kereszt alaprajzú, két merőleges szárnyból álló épület két tengelyében közel másfél méter széles, négyzetes pillérek épületek. E roppant falak és pillérek hordják az egyes szintek fagerendás födémjeinek (mennyezeteinek) a súlyát. Ám ezen fagerendák is ma már elképzelhetetlenül nagy, 40×50 cm-es keresztmetszetben kerültek beépítésre. Az épület összesen 4 szintes: 2 szinte a falazott homlokzat mögött található, további 2 szint pedig a nagyméretű tetőtérben. Egy 1888-as tervrajz szerint az épület belső ácsszerkezetét utólagosan megerősítették fa oszlopokkal, melyek a mai napig láthatók a beltérben. 

A homlokzat a korabeli gazdasági épületekre jellemzően egyszerű, nem díszített. Különlegessége a rövid véghomlokzatokon található szegmensíves falfülkék. Ezek bár eszétikailag is mutatósak, ám első sorban szerkezeti szerepük van: az érintett falak kevesebb terhet viselnek, így a teljes falszakaszt felesleges lett volna azonos vastagságban felépíteni, helyette a falfülkék által ,,kikönnyítették” a szerkezetet – magyarán spóroltak. 

Az épület későbbi történetének mérföldköve 1938. Ekkortól kezdve villanyvilágítással szerelik fel az épület belsejét és külső környezetét is. A második világháborút követően az érseki vagyon államosítják, állami gazdaságként működik tovább aktívan a majorság. Az épület továbbra is a központi eleme a gazdasági együttesnek, melynek ekkor még a Martinovics utcával párhuzamosan további műemlék jellegű elemei álltak. 

A Magtár ma a város tulajdona. Részben raktárként hasznosítja az önkormányzat, részben üresen áll. Állaga folyamatosan romlik: ázik, amortizálódik. Ám az épület masszív, nagyon nagy részt még eredeti szerkezetéről sokat elmond, hogy a málló vakolat, hiányos tetőfedés és rossz eresz ellenére masszívan, látható statikai problémák nélkül már közel 300 éve áll a helyén. Az épület műemléki védelem alatt áll. 

Források:

• Települési Értéktár
• Asbóth Miklós adatközlései
• Kalocsa városképi és műemléki vizsgálata, Múzeumok és Műemlékek Országos Központja, 1951
• Kalocsa városközpont korszerűsített részletes rendezési terve, VÁTI, 1984
• Szabó Eszter – Diplomamunka – BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszék, 2022